Dohány füst gomolyog, sör habja löttyen
Könyöklünk kint egy körasztalt többen
Álmodunk szép jövőt, túl szépet talán
Meglékelt csónak egy új élet taván
Csónak a körasztal, ringat a folyóbor
Ha lesz majd, írhat az útókor erről
Mert ez marad nekünk
A jelenünk sietve elszalad velünk
Még ne ébredj föl
Csak még egy kör
A méregből
A lélek öl, néha
Néha, többet várok az élettől
Néha bennem a létra eldől
Az ember úgy fél a csendtől, néha
Néha eldől bennem a létra
Csak a véredet szívom élősködöm
Éjjel csábít az égő öröm, néha
Nem lehet más a vége
Belerepülök a lámpafénybe
És szétégek
És ne tekints váteszként rám
Ez nem az a KFT szám
Így a legnaivabb is ráeszmél tán egyszer
Hogy itt nem lesz egyensúly
Hogy nem ügyünk a béke
Csak repülünk a fénybe
Csak repülünk a fénybe
Övé a létra ég és föld között
Az utam végén fölköszönt talán
Talán, mert kint van minden templom falán
A véredet szívom élősködöm
Éjjel csábít az égő öröm, néha
Nem lehet más a vége
Belerepülök a lámpafénybe
Ne ébredj föl
Csak még egy kör
A méregből
A lélek öl, néha
Néha, többet várok az élettől
Néha bennem a létra eldől
Az ember úgy fél a csendtől, néha
Néha eldől bennem a létra
Csak a véredet szívom élősködöm
Éjjel csábít az égő öröm, néha
Nem lehet más a vége
Belerepülök a lámpafénybe
És szétégek
És ne tekints váteszként rám
Ez nem az a KFT szám
Így a legnaivabb is ráeszmél tán egyszer
Hogy itt nem lesz egyensúly
Hogy nem ügyünk a béke
Csak repülünk a fénybe
Csak repülünk a fénybe