Olyan vagy, mint egy suttogó faág
Ha rámhajolsz, s rejtelmes ízű vagy
Olyan vagy, mint a mák
S akár a folyton gyűrűző idő
Oly izgató vagy, s olyan megnyugtató
Mint sír felett a kő
Olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát
S nem ismerem ma sem egészen még
Nehéz hajadnak illatát
És kék vagy olykor s félek el ne hagyj
Csavargó, nyurga füst és néha félek tőled én
Ha villámszínű vagy
S mint napsütötte égiháború: sötétarany, ha megharagszol
Épp oly vagy, mint az ú
Mélyhangu, hosszan zengő és sötét
S ilyenkor én mosolyból fényes hurkokat rajzolgatok köréd
Olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát
S nem ismerem ma sem egészen még
Nehéz hajadnak illatát
Nehéz hajadnak illatát
Nehéz hajadnak illatát