Az eddig-volt véget ért
Mindaz, mi táplált, s érlelt
Egy hithű szenvedély, ami
Féltő magányba tévedt
Bánkódni sincs miért
Nyugtot ember hiába vár
Még ha az én mélyére száll
Enyhet ott úgysem talál
Azt mondta: "Egyszer talán
Ha mindez semmivé vált
Nézzünk szembe újra
Még annyi minden vár
Jobb is lesz talán
Egyedül, mással nem gondolva"
Azt mondta: "Egyszer talán
Ha mindez semmivé vált
Nézzünk majd szembe újra
Mivé is válhattunk volna
Mert ára van a múltnak
Néha több is, mint elég
Megfizetünk majd minden percért
Ha kiderült mennyit ért
Keressük kábán
Amit csak a másik ád
Mindhiába
S csak ülünk némán
Együtt - árván
A semmi ágán
A semmién...
Lehet, én tévedtem
Kevés, mi összeköt
A tűz mégis hiányzik
Ami csak őtőle jött
Másban múltat keresni
Ámítás, árulás
Lélekben egyéni érték
Csak ettől szép a más...
A káprázatnak régen vége
Ő elment, igen messze jár
Így évek múltán csak azt remélem
Mit keresett megtalált
De ha valaha ketten
Behegedt sebekkel
Csak még egyszer találkoznánk
Megköszönhetném
Mind azt jót, mit szánt rám
A semmi ágán...