Nekropoliszban zene zendült
Egy süket őszi napon
Én már meghaltam akkor régen
S feküdtem vörös ravatalon
Sírt az ajtóm Csöndben belépett
Valaki és nevetett
Valaki kiért sokat sírtam
S akit halottan is szeretek
Megsimogatta sárga arcom
És kacagott kacagott:
>>Fény-emberem idekerültél?
Csúf Budapest a ravatalod?<<
>>Hát nem emlékszel már a fényre
Mely déli sírokra száll?
Itt Budapesten csúf az élet
És ezerszer csúfabb a halál<<
>>Gyere innen Átok-városból
Gyere halottam velem
Itt nem lehet szépet álmodni
Itt nincsen könnyes nagy szerelem<<
És kezeim puhán megfogta
És kacagott kacagott
S azóta déli temetőbe
Készül egy szegény halott halott