Dalriada - Bor Vitéz Lyrics

Ködbe vész a nap sugára,
Vak homály ül bércen völgyön.
Bor vitéz kap jó lovára:
"Isten hozzád, édes hölgyem!"

Vak homály ül bércen völgyön,
Hũs szél zörrent puszta fákat.
"Isten hozzád, édes hölgyem!
Bor vitéz már messze vágtat."

Hũs szél zörrent puszta fákat.
Megy az úton kis pacsirta.
Bor vitéz már messze vágtat,
Szép szemét a lyány kisírta.

Megy az úton kis pacsirta:
Hova megyen? hova ballag?
Szép szemét a lyány kisírta:
Szólt az apja: férjhez adlak!

Hova megyen? hova ballag?
Zúg az erdõ éji órán.
Szólt az apja: férjhez adlak:
Eskü elõl szökik a lyány.

Zúg az erdõ éji órán,
Suhan, lebben a kísértet.
Eskü elõl szökik a lyány:
Szól vitéz Bor: "jöttem érted."

Suhan, lebben a kísértet,
Népesebb lesz a vad tájék.
Szól vitéz Bor. "jöttem érted
Elesett hõs, puszta árnyák."

Népesebb lesz a vad tájék,
Szellem-ajkon hangzik a dal
"Elesett hõs, puszta árnyék,
Édes mátkám, vígy magaddal!"

Szellem-ajkon hangzik a dal,
Indul hosszú nászkíséret.
"Édes mátkám, vígy magaddal!"
- "Esküvõre! úgy ígérted."

Indul hosszú nászkíséret,
Egy kápolna romban ott áll.
"Esküvõre! úgy ígérted."
Zendül a kar, kész az oltár.

Egy kápolna romban ott áll,
Régi fényét visszakapja.
Zendül a kar, kész az oltár,
Díszruhában elhunyt papja.

Régi fényét visszakapja,
Ezer lámpa, gyertya csillog.
Díszruhában elhunyt papja;
Szól az eskü: kéz kezet fog.

Ezer lámpa, gyertya csillog, -
Künn az erdõ mély árnyat hány.
Szól az eskü: kéz kezet fog;
Szép menyasszony színe halvány.

Künn az erdõ mély árnyat hány,
Bagoly sí a bérci fok közt.
Szép menyasszony színe halvány -
Halva lelték a romok közt.

[English translation:]

Bor, the hero.

The sun hath almost run his course;
Over hill and vale is shade —
Bor the hero mounts his horse,
"Farewell, sweet and pretty maid."

Over hill and vale is shade,
Chilly winds the dry twigs sway;
"Farewell, sweet and pretty maid,
Bor the hero rides away."

Chilly winds the dry twigs sway,
Lo! a singing lark is near.
Bor the hero is 'away,
Freely flows the maiden's tear.

Lo! a singing lark is near,
Whither goes it, whither has fled?
Freely flows the maiden's tear;
Saith the father: "Thou must wed."

Whither goes it, whither has fled?
O'er the wood hath crept the night:
Saith the father: "Thou must wed!"
But the maiden flees troth-plight.

O'er the wood has crept the night;
Ghastly seems each bush and tree;
But the maiden flees troth-plight,
Hero Bor says: "Come to me!"

Ghastly seems each bush and tree.
Life, it seems, the scene invades.
Hero Bor says, "Come to me."
Spirit knight from land of shades!

Life, it seems, the scene invades,
Spirit lips now chant a song.
"Spirit knight from land of shades,
My dear spouse, take me along."

Spirit lips now chant a song.
Then a bridal train draws near.
"My dear spouse, take me along,
Thou mad'st oath to wed me, dear."

Then a bridal train draws near,
Now a ruined church they pass:
"Thou mad'st oath to wed me, dear;
All are met for holy mass."

Now a ruined church they pass,
Brightly lit as e'er before;
All are met for holy mass,
Festive robes the dead priest wore.

Brightly lit as e'er before,
Brightly gleam a thousand lights:
Festive robes the dead priest wore,
"Hand in hand," the vow unites.

Brightly gleam a thousand lights,
Darkness rests o'er hill and vale;
"Hand in hand," the vow unites,
White the bride's face, deadly pale.

Darkness rests o'er hill and vale;
Shrieks an owl in wild dismay,
While the bride's face, deadly pale —
In the ruins dead she lay.

[Translation by William N. Loew]