Dalriada - Ágnes Asszony (2. Rész) Lyrics

Nosza sírni, kezd zokogni,
Sũrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergõ harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetõs munkám van otthon,
Fogva én itt nem ũlhetek."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Mocsok esett lepedõmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!"
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.

Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erõt ahhoz és kegyelmet."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Lepedõjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Virradattól késõ estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgõ árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

És ez így megy évrül-évre,
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hõ napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Õszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verõdik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

[English translation]

Mistress Agnes (continue)

Forthwith she commences weeping,
Freely flow her tears as showers;
Like the wet from swans down rolling,
Dew-drops from the lilac flowers.
Father of mercy, forsake me not!

"O, dear Sirs and Excellencies,
Look to God, I pray of you;
I cannot remain in prison,
I have work at home to do.
Father of mercy, forsake me not!

"For a stain is on my linen,
Blood that I must wash away
God! if I should fail to do it,
Dread things happen to me may."
Father of mercy, forsake me not!

Then at this appeal the judges
At each other look aghast;
Silent all and mute their voices;
By their eyes the die is cast.
Father of mercy, forsake me not!

"Thou art free; go home, poor woman;
Go and wash thy linen sheet;
Wash it clean and may God strengthen
And with mercy thee entreat!"
Father of mercy, forsake me not!

And poor Agnes in the streamlet
Goes to wash her linen sheet;
Downward is her now clean cover
Carried by the current fleet.
Father of mercy, forsake me not!

Snow-white long has been her linen;
Trace is none of red blood-stain;
Yet poor Agnes ever sees it,
Blood-red still she sees it plain.
Father of mercy, forsake me not!

From the early dawn till evening.
Sitting there, she laves the sheet;
Waves may sway her trembling shadow,
Winds her grizzled tresses greet.
Father of mercy, forsake me not!

When the streamlet in the moonlight
Shimmers, and her mallet gleams,
By the streamlet's bank she washes,
Slowly beating as in dreams.
Father of mercy, forsake me not!

Thus from year's end unto year's end,
Winter, summer, all year through,
Heat her dew-soft cheek doth wither,
Frosts her feeble knees make blue.
Father of mercy, forsake me not!

And the grizzled hair turns snowy,
Raven, ebon now no more;
While the fair soft face of wrinkles,
Sad to see, augments its store.
Father of mercy, forsake me not!

Mistress Agnes in the streamlet
Washeth still her ragged sheet;
Downward are the cover's remnants
Carried by the current fleet.
Father of mercy, forsake me not!

[Translation by William N. Loew]
[The original poem is not divided into two parts.]