Dalriada - Szent László (2. Rész) Lyrics

"Ide, ide jó vitézek!"
Gyüjti népét Laczfi Endre:
Hát egyszer csak vad futással
Bomlik a pogányság rende;
Nagy tolongásnak miatta
Szinte már a föld is rendül;
Sok megállván mint egy bálvány,
Leragad a félelemtül.

Sokat elüt gyors futtában
A repülõ kurta csákány;
Sok ki nem mozdul helyébõl
Maga rab lesz, lova zsákmány.
Foglyul esett a vezér is
Atlamos, de gyalázatja
(Nehéz sebben vére elfoly)
Életét meg nem válthatja.

Fel, Budára, Laczfi Endre
Számos hadifoglyot indít;
Annyi préda, annyi zászló
Ritka helyen esik, mint itt.
Rabkötélen a tatárság
Félelemtül még mind reszket.
És vezeklik és ohajtja
Fölvenni a szent keresztet.

Hogy elértek Nagy-Váraddá,
- Vala épen László napja -
Keresztvízre áll a vad faj,
Laczfi lévén keresztapja.
Összegyũl a tenger nézõ
Hinni a csodába, melyet
Egy elaggott, sírba hajlott
Õsz tatárnak nyelve hirdet:

"Nem a székely, nem is Laczfi,
Kit Isten soká megtartson;
Hanem az a: László! László!
A gyõzött le minket harcon:
A hívásra õ jelent meg,
Vállal magasb mindeneknél
Sem azelõtt, sem azóta
Nem láttuk azt a seregnél.

Nagy lovon ült a nagy férfi,
Arca rettentõ, felséges;
Korona volt a fejében
Sár-aranyból, kõvel ékes;
Jobb kezében, mint a villám
Forgolódott csatabárdja:
Nincs halandó, földi gyarló
Féreg, aki azt bevárja.

Mert nem volt az földi ember,
Egy azokból, kik most élnek:
Feje fölött szũz alakja
Látszott ékes nõszemélynek;
Koronája napsugárból,
Oly tündöklõ, oly világos! -"
Monda a nép: az Szent-László,
És a Szũz, a Boldogságos.

S az öreg tatár beszédét,
Noha kétség nincs felõle;
Bizonyítá a templomnak
Egy nem szavajátszó õre:
Hogy három nap a sirboltban
Lászlót hiába kereste;
Negyednapra átizzadva
Találtatott boldog teste.