Edda - Munkasélet Lyrics

Hatvannégy évesen maga elé mered
Bal fülével hallgat, a jobb sajnos süket
Megpróbal elképzelni, és halkan motyog:
"A nevem Kovacs Istvan, és vak vagyok."

Voltam szegény paraszt, voltam szegény munkas
Gyakran voltam éhes, de csak mentem tovabb
Sztalinvarosban mar majdnem sikerült
De aztan a szerencse valahogy elkerült

Munkasélet - Így kétezer felé
Munkasélet - Nem így képzeltem én
Munkasélet - Mar nem is lazadok
Hisz csak egy elfelejtett, vak munkas vagyok

Nem lat mar semmit, kiszolgaltatott
Asszonya nélkül lehet mar rég halott
A múltkoraban sajnos rosszul léphetett
A combja eltört, szegény, mit szenvedhetett

Gyanakvó arca ma nem lat borotvat
Nadragja kék színû, és barna a kabat
Õt nem zavarja, az asszonya figyel
Inget valt rajta, mindenre Õ ügyel

Munkasélet - Így kétezer felé
Munkasélet - Nem így képzeltem én
Munkasélet - Mar nem is lazadok
Hisz csak egy elfelejtett, vak munkas vagyok

Mutatja reszketve, hogy van kitüntetés
Van oklevél is, és ez itt a végzés
Az all benne kõkeményen, hogy nem elég beteg
Nem jar a kor-kedvezmény, meg is dögölhetek

Munkasélet - Így kétezer felé
Munkasélet - Nem így képzeltem én
Munkasélet - Mar nem is lazadok
Hisz csak egy elfelejtett, vak munkas vagyok

Munkasélet - Így kétezer felé
Munkasélet - Nem így képzeltem én
Munkasélet - Mar nem is lazadok
Hisz csak egy elfelejtett, vak...

Munkasélet - Így kétezer felé
Munkasélet - Nem így képzeltem én
Munkasélet - Mar nem is lazadok
Hisz csak egy elfelejtett, szegény, szegény
Senkinek nem kell, keserüen szomorú
Elfelejtett, vak munkas vagyok