Élt egy fiú egymagaban, a fény szívében, a csendnek élt,
Nalad nem volt jobb, se rosszabb, de érte jött egy nap a fény
E naptól kezdett félni, fajó érzés tört rea,
Elragadta, egyre feljebb vitte õt a kék sugar
A késõ õszi fényben feltûnik a vén vilag,
Latta ott fenn a viaszszívû emberek hatalmas taborat
Mért mész tovabb, nagy a vilag, nem elég, amit latsz,
Mért mész tovabb, nem tudod mi var, hova visz a kék sugar
Körbezarta, húzta magaval a fény,
Latta, amire vagyott, amitõl félt,
De egyre feljebb vitte õt a kék sugar,
Zuhanó sorsok, életek, mi var rad és ram
Zuhanó sorsok, életek, hova hajszol a remény,
A dolgok arat megfizetted, de ez még nem elég,
Csak egy medve szerelem, elveszett testedben lehet elég,
Vadul tör rad, meg nem öl, de emlékeztet míg élsz
Latott vagyakozót és gyûlölködõt,
Kibontott hajú nõket, forrón ölelkezõt,
És kiket hajt vad kényszer, pénz és ékszer masok utan,
Azt ki mindig var, segítsd õket kék sugar