FEKETE NAP - Az átlagosság himnusza Lyrics

Az eddigi éveim kételyében
A középszerűségem mételyében
Azzal az érzéssel fogantam
Hogy a világban valami nyomot hagyjak
De akármivel próbálkoztam
A nap végén csak szabadkoztam
Hogy tudnék ennél szebbet, jobbat
De a bilincs kezeimet szorongatja
A bilincs, amit magamra raktam
Vagy hátrakötötte kezemet a karma
Hátrakötötte, mert úgy találtam
Hogy nyomot hagynom a világnak átok
Ha én csinálom azzal csak ártok
De a gyarlóságom egyre károg
Olvad az erkölcs, énekelnek a láncok
Átlagosság himnuszáról

Mikor a dúdolgatást abba hagytam
Tenyeremben a jelenem kiolvastam
És azt találtam, hogy nem találok
Tálentumot, csak a valóságot
Azért félek magam mutatni
Mert jól esett nektek azt hazudni
Hogy mind mit alkotok, az csak ártalom
De az igazság az, hogy épp csak átlagos
Arra vágytam, hogy én legyek
A színpadokon az az énekes
Kinek együtt dúdolják dalait
És az emberek szemében könny remeg
Mert kimondtam azt, amit nem lehet
Én sem vagyok különleges
De a dúdolgatás a fejembe száll
És újra eléneklem himnuszát

Az eddigi éveim kételyében
A középszerűségem mételyében
Azzal az érzéssel fogantam
Hogy a világban valami nyomot hagyjak
De elhitettem azt magammal is
Hogy szorongatnak a bilincseim
Vallásommá vált most már
Hogy amit én csinálok majd megrongál
Mikor a dúdolgatást abba hagytam
Tenyeremben a jelenem kiolvastam
És azt találtam, hogy nem találok
Tálentumot, csak a valóságot
Nem vagyok jobb, se rosszabb nálad
Az átlagosságba font alázat
Az átlagosságtól forr a lázam
Dúdolj velem himnuszára