Hajnal - Szomorúnégyesek Lyrics

Kitört ceruzavégek kaparják a sarkokat
Mit régen írtak, most halomban áll
A kandalló előtt fáradt aktokat
Fest papírárnyukból a halál

Belép, ránéz, most újra élhet
Az öltözőszoba fodros neonlila
Szeretkeznek. Egy rájön, hogy téved
Ezért kell magába fojtania

Bezárt színházak rozsdás kapuján
Széllel szállnak régi jelmezek
Elhagyott. S a fény hiányában buján
Örök másnaposságba dermedek

Kit nem hívtak, most mind a sorba áll
Arcukon remény, utoljára szépek
S hogy Egy a halálukra bálba jár
A falakon megremegnek a képek