Tervet építettem vágyaimra alapozva
Hogy ne kelljen semmi, ha más adakozna
Hogy ne kelljen remegve ébrednem
Ne kergessenek a félelmek
Megbeszéltem magammal, mi a szükségem
Mi lenne a saját büszkeségem
Kiegyensúlyozottság volt az eszme bennem
Lelki nyomorékként ne kelljen elmennem
Jobb családot építsek, mint enyém volt
Jobb helyzetben legyek, mert elég volt
Úgy legyen társam, hogy szeressenek
Rossz helyzetben is velem nevessenek
Ami hajtott rég
Az hajtott szét
Csak nyomd
Még nyomd
De az élet mindig, megtöri akaratom
Egyedül vagyok, bármerre haladok
Lassít a sár, süllyed a lábam
Olyan mintha jégeső verné a hátam
Bármerre fordulok a szél szembe fúj
Bárhogy gyászolok, minden elmúlt
Bárhogy nézem a cél halványodik
Mintha messzebb lennék, ez bolond álmodik
Hogy minden olyan mint egy egyenes út
De a valóság az egy végtelen kút
Letaposott útjaimon új fák nőttek
A legjobb barátok hátulról lőttek
Testem fekszik a féreg rágná
Gyűlik, halmozódik a hátrány
Pedig nem pazarok az én céljaim
De belém rúgnak, igen még te is
Fekete felhők gyűlnek felettem
Melynek dús könnye mossa lelkem
De nem lesz ettől tisztább a szellem
Az új szelek nekem savas esőt kevertek
Az összeomlás határán...
Ha még egy érmét találnál...
Dobd be a gépbe, új esélyt kérve
Ravaszt hozzon
Kérlek
Ha isten létezik, van isten átka is
De miért sírok? van ez így mással is
Új jelet érzek, mind szagra, mind ízre
Hallom újra hogy dobban a szíve
Három, kettő, egy kezdetekhez vissza megy
Hibáimból tanulva csak jobb lehet
Elszállt a kétely, jön az új eszme
Vasnak érzem még magam a műanyag szennyben