Faradt a testem-lelkem,
vadsagom fojtogat,
jÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂó nalad megpihennem,
eldobni maszkomat.
A hÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂ>>sÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂégben magam tÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂörtem,
hogy nekem megmaradj,
ha van mÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂég bÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂüszkesÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂégem,
az most mar csak te vagy!
ÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂlj, ÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂérezzÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂél engem!
Ne varj, most bujj hozzam!
ÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂlj, ÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂérezzÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂél engem!
Ne varj, most bujj hozzam!
Nem remÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂélt ajandÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂék vagy,
megtalalt gondolat,
te vagy, ki vagyaimnak
most vÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂégre arcot ad.
MegjÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂövÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂök, hangod kÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂérem,
tested nem mostoha,
ÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂéletem veled ÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂélem,
lesz nyarunk, de tÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂél soha.
ÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂlj, ÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂérezzÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂél engem!
Ne varj, most bujj hozzam!
ÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂlj, ÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂérezzÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂÃÂél engem!
Ne varj, most bujj hozzam!