Síri csend az éjjel,
õrültek álmaid,
Ne várj, indulj el,
Legyen erõd!
Az ész ritkaság,
Kiveszõ, de még reménykedsz,
így élsz, félve lépsz,
De beletörõdsz!
Soha ne add fel a reményt!
Mindig falnak ütközöl,
Ha csak hangod tündököl,
Fiú, rajta! Semmi vész!
Szótlan néha többet érsz!
Csupa láng a nappal,
Elégtek rég a percek,
Egy sincs, nem várt meg
A múló idõ!
Az út keskenyebb,
Parttalan, de csak járod,
így élsz, félve lépsz,
Mert idekötõdsz!