Karóval jöttél, nem virággal
Feleseltél a más világgal
Aranyat ígértél nagy zsákkal anyádnak
És most itt csücsülsz
Mint fák tövén a bolond gomba
Úgy van rád, akinek van gondja
Be vagy zárva a hét toronyban
És már sohasem menekülsz
Tejfoggal kőbe miért haraptál
Miért siettél, ha elmaradtál
Miért nem éjszaka álmodtál
Végre mi kellett volna mondd
Magadat mindig kitakartad
Sebedet mindig elvakartad
Híres vagy, hogyha ezt akartad
S hány hét a világ te bolond
Szerettél magához ki fűzött
Bújdokoltál, vajon ki űzött
Győzd, ami volt, ha ugyan győződ
Se késed, nincs se kenyered
Be vagy a hét toronyba zárva
Örülj, ha jut tüzelő fára
Örülj, itt van egy puha párna
Hajtsd le szépen a fejedet