Itt tartok újra ennyi kérdőjel között
Még kísért az arcod, s amit visszatükrözött
Felemészt minden félresiklott szó, hat a méreg
Az a zord hangsúly belém égett
Vajon bennem az önvád fölös rossz szokás csupán
S hogy mennyit is érek? Bolond kérdések talán
Hiszem azt, a sok szorongás után tisztán látva
Te vagy az, aki elhibázta
Egyedül a rögös úton, kopott megállókon át
Visz a célom még tovább
Őrzöm még a szenvedélyt
Ugyanaz a harc, ugyanaz a tét
Bíztat egy belső hang
Nem hagyom, hogy elvegyék
Próbálom máshogy, próbálom még
Ha elengedném, sose nyerhetnék, elvesznék
Csak száguld az élet, s én is száguldok vele
Egy állandó hajsza, minek nincs ellenszere
Menekülnék az álmaim felé a magánytól
Szabadulnék a valóságból
Egyedül a rögös úton, kopott megállókon át
Visz a célom még tovább
Őrzöm még a szenvedélyt
Ugyanaz a harc, ugyanaz a tét
Bíztat egy belső hang
Nem hagyom, hogy elvegyék
Próbálom máshogy, próbálom még
Bíztat egy belső hang
Őrzöm még a szenvedélyt
Ugyanaz a harc, ugyanaz a tét
Ha elengedném, sose nyerhetnék
Ha elengedném, sose nyerhetnék
Elvesznék