Ákos:
Ne nézz ram, faradt a mosolyom, ez nem én vagyok.
Tarsaim, ahogy mulnak az évszakok, mar mind elhagyott.
Ha latod azt, hogy a tûz, ami lobogott, mar alabbhagyott,
Én segithetek, ha elfogadod, de aztan te is segits, ha kérem.
Orsi:
Senkit sem izgat, rég megszoktuk,
Üres szavak és csak hazugsag.
Mar az is egy gond, hogy igazat mondj,
A félelem igy most lassan lancot bont.
S mikor a gyermekünk a vilagra jön,
Hiaba kezdi tiszta szivvel, erõs hittel
Á. és O.:
Hidd el végre, csak 7 masodperc az élet,
Tul tavol vagy, hogy ezt értsed,
Én varlak téged!
Varlak téged...
Ákos:
Nem értem, hogy mi kényszerit, hogy megvaltozzunk.
Elfordulunk egymastól és bezarkózunk.
Jó lenne, ha ugy élhetnénk, ahogy gyermekként hittem,
Vartam, a kis örömök összekötnek minket,
A szeretet mindig segit!
Á. és O.:
Ne félj, csak 7 masodperc az élet,
Tavol vagy, hogy ezt értsed,
Én varlak téged!
Orsi:
S mikor a gyermekünk a vilagra jön,
Hiaba kezdi tiszta szivvel, erõs hittel
Ákos:
Millió hang szól
Orsi:
Mert hallom...
Ákos:
Millió hang szól
Orsi:
Megmutatja azt, mit kéne tenned, elérd, hogy könnyitsd a lelked végre
Á. és O.:
Csak 7 masodperc az élet,
Tavol vagy, hogy ezt értsed,
Én varlak téged!
Hidd el végre, csak 7 masodperc az élet,
Tul tavol vagy, hogy ezt értsed,
Varlak téged!
Ó, csak 7 masodperc...