Hiába kérdeztem
Mégsem értem
Lehet éppen
Magamat érted
Könnyen megváltoztatom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben könny és szánalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat újra elhagyom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben csillan a fájdalom
Belep víz
Elviszi a sodor
A múltad egy felét
Bennük ne bízz
Ha azt mondogatják, hogy majd mindent elérsz
Tudom hogy kevés dolog
Marad nekem, ha minden úszik az árral
Minden gondolat egy angyal
A fejemben éppen zuhan meg szárnyal
De ne tépd le kérlek a szárnyát
Az út végén ő is szabaddá válhat
A cél előtt mindenki hátrál
Meg hazafutnának
Én is szaladnék velük
És talán megértenem mire is várnak
De nem tudom még nem mert
Hiába kérdeztem
Mégsem értem
Lehet éppen
Magamat érted
Könnyen megváltoztatom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben könny és szánalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat újra elhagyom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben csillan a fájdalom
Megjött a váltás
Nem érdemes maradni
A megszokott normákban
Lesz gyertya meg áldás
Egy egyszerű este
A jól ismert formákkal
De valami más lett
Csendesebb a környék, mint valaha eddig
Még valamit mondok aztán csönd
De ki tudja meddig tart mert
Minek beszéljek ?
Minek az érvek?
Ha szó nélkül átmegy a lényeg
Villódzó fények
A pupillám kisebb mint valaha
De kristály tisztán látlak téged
Mert kristály tisztán látlak téged
De te csak nézel rám és mondod
Egy szavad sem értem, mert csak
Beszélek némán
Őszre fordult rég a fény az arcomon
Ha nevetek nézz rám
Ezt a mosolyt még meddig tarthatom?
Te figyelsz es nézel
Messziről megérzed tudom, ha baj van
Nekem ez elég
A szemedbe' lassan megcsillan a hajnal
Betakar a napfény
Lassan takarodót fúj az utca népe
Csak egy kicsit tarts még
Egyszer az útra még visszatérek
Addig is ülök járdán
És erősen figyelek minden szóra
De azon kapom magam megint, hogy
Hiába kérdeztem
Mégsem értem
Lehet éppen
Magamat érted
Könnyen megváltoztatom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben könny és szánalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat újra elhagyom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben csillan a fájdalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat megváltoztatom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben könny és szánalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat újra elhagyom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben csillan a fájdalom
Blankspot - HAJNAL Lyrics
Blankspot - HAJNAL Lyrics
We currently do not have these lyrics.
If you would like to submit them, please use the form below.
We currently do not have these lyrics.
If you would like to submit them, please use the form below.
Hungarian
Hiába kérdeztem
Mégsem értem
Lehet éppen
Magamat érted
Könnyen megváltoztatom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben könny és szánalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat újra elhagyom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben csillan a fájdalom
Belep víz
Elviszi a sodor
A múltad egy felét
Bennük ne bízz
Ha azt mondogatják, hogy majd mindent elérsz
Tudom hogy kevés dolog
Marad nekem, ha minden úszik az árral
Minden gondolat egy angyal
A fejemben éppen zuhan meg szárnyal
De ne tépd le kérlek a szárnyát
Az út végén ő is szabaddá válhat
A cél előtt mindenki hátrál
Meg hazafutnának
Én is szaladnék velük
És talán megértenem mire is várnak
De nem tudom még nem mert
Hiába kérdeztem
Mégsem értem
Lehet éppen
Magamat érted
Könnyen megváltoztatom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben könny és szánalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat újra elhagyom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben csillan a fájdalom
Megjött a váltás
Nem érdemes maradni
A megszokott normákban
Lesz gyertya meg áldás
Egy egyszerű este
A jól ismert formákkal
De valami más lett
Csendesebb a környék, mint valaha eddig
Még valamit mondok aztán csönd
De ki tudja meddig tart mert
Minek beszéljek ?
Minek az érvek?
Ha szó nélkül átmegy a lényeg
Villódzó fények
A pupillám kisebb mint valaha
De kristály tisztán látlak téged
Mert kristály tisztán látlak téged
De te csak nézel rám és mondod
Egy szavad sem értem, mert csak
Beszélek némán
Őszre fordult rég a fény az arcomon
Ha nevetek nézz rám
Ezt a mosolyt még meddig tarthatom?
Te figyelsz es nézel
Messziről megérzed tudom, ha baj van
Nekem ez elég
A szemedbe' lassan megcsillan a hajnal
Betakar a napfény
Lassan takarodót fúj az utca népe
Csak egy kicsit tarts még
Egyszer az útra még visszatérek
Addig is ülök járdán
És erősen figyelek minden szóra
De azon kapom magam megint, hogy
Hiába kérdeztem
Mégsem értem
Lehet éppen
Magamat érted
Könnyen megváltoztatom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben könny és szánalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat újra elhagyom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben csillan a fájdalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat megváltoztatom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben könny és szánalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat újra elhagyom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben csillan a fájdalom
Mégsem értem
Lehet éppen
Magamat érted
Könnyen megváltoztatom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben könny és szánalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat újra elhagyom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben csillan a fájdalom
Belep víz
Elviszi a sodor
A múltad egy felét
Bennük ne bízz
Ha azt mondogatják, hogy majd mindent elérsz
Tudom hogy kevés dolog
Marad nekem, ha minden úszik az árral
Minden gondolat egy angyal
A fejemben éppen zuhan meg szárnyal
De ne tépd le kérlek a szárnyát
Az út végén ő is szabaddá válhat
A cél előtt mindenki hátrál
Meg hazafutnának
Én is szaladnék velük
És talán megértenem mire is várnak
De nem tudom még nem mert
Hiába kérdeztem
Mégsem értem
Lehet éppen
Magamat érted
Könnyen megváltoztatom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben könny és szánalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat újra elhagyom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben csillan a fájdalom
Megjött a váltás
Nem érdemes maradni
A megszokott normákban
Lesz gyertya meg áldás
Egy egyszerű este
A jól ismert formákkal
De valami más lett
Csendesebb a környék, mint valaha eddig
Még valamit mondok aztán csönd
De ki tudja meddig tart mert
Minek beszéljek ?
Minek az érvek?
Ha szó nélkül átmegy a lényeg
Villódzó fények
A pupillám kisebb mint valaha
De kristály tisztán látlak téged
Mert kristály tisztán látlak téged
De te csak nézel rám és mondod
Egy szavad sem értem, mert csak
Beszélek némán
Őszre fordult rég a fény az arcomon
Ha nevetek nézz rám
Ezt a mosolyt még meddig tarthatom?
Te figyelsz es nézel
Messziről megérzed tudom, ha baj van
Nekem ez elég
A szemedbe' lassan megcsillan a hajnal
Betakar a napfény
Lassan takarodót fúj az utca népe
Csak egy kicsit tarts még
Egyszer az útra még visszatérek
Addig is ülök járdán
És erősen figyelek minden szóra
De azon kapom magam megint, hogy
Hiába kérdeztem
Mégsem értem
Lehet éppen
Magamat érted
Könnyen megváltoztatom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben könny és szánalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat újra elhagyom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben csillan a fájdalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat megváltoztatom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben könny és szánalom
De mégsem értem
Lehet éppen
Magamat újra elhagyom
A teremtés
A pusztítás
A szemekben csillan a fájdalom
Writer: Bendegúz Pálinkás
Copyright: Lyrics © O/B/O DistroKid
Copyright: Lyrics © O/B/O DistroKid