1986-ban még gyerekek voltunk és minden más volt
Mindenki tudta még, hogy ki az ellenség és mindenki máshogy táncolt
Akkor még biztosra vettük, hogy valakik leszünk
Valahová tartozunk, és megyünk
Tudtuk, mert megtanították nekünk
Hogy aki nincs ellenünk, az velünk
Utoljára teltház a Népstadionban, 3:0 a Magyar -Brazil
És ebben az évben megtanultuk azt is, hogy hol van a térképen Csernobil
És egy kék nyakkendőt kötöttek a nyakam köré, de én már akkor sem hittem el
Hogy a tanító néni mindig igazat mond és a kisdobos tényleg nem szemetel
Én akkor is úttörővasutas leszek, mosolyogva szolgálom hazám
Megfogadtam azon az évnyitón ott a Vörösmarty mozi nagyszínpadán
Mivel a szot-üdülő már régen megtelt, máshova kellett menni már
Jött az ötlet, irány a Tátra, Pozsony és Prága minket vár
Ülünk a dácsiába de tudjuk hiába nem érünk soha már Csehszlovákiába
Sok pofont kaptam, de keveset adtam még 1986-ban
Mégis oly szép volt talán csak mert rég volt a villamos sárga, a buszjegy meg kék volt
Boldogabban, az iskolapadban, még 1986-ban
1986-ban még gyerekek voltunk és annyi mindent reméltünk
Donald rágót rágtunk és a villamoson jegy nélkül se féltünk
Május elsején még felvonultunk, de siklóval is mehettünk a várba
A Haley-üstökös felbukkanását még csak ötmilliárd ember látta
Mexikóban végkép kihalt a láng, 6 gól és 1 katasztrófa
Csak a remény tartja még bennünk a lelket, hogy Göd-alsón születik az új Maradona
Februárban megjött a hír: fenn van biztonságban a MIR
A seregről mesélt a Status Quo és a Petőfin szólt még az Alphaville
November 7.-e tiszteletére átrajzoltuk a matek órát
Volt, aki nagyon jól rajzolt Lenint, de volt, aki jobban tudott Aurórát
1986-ban a trapéznadrág még a szekrényben pihent
A márványfarmer volt az igazán menő, de a Tisza cipő a divatból már kiment
De hogy mindig emlékezzünk a múltra, hogy mennyi minden más lett azóta
Egy ország kedvence maradt az Ultra, a túró rudi meg a traubi szóda
És a vasfüggöny mentén 2 nagy ország életre-halálra vívta harcát
Mi Bécsben a Maria Hilfer Strasse-n megláttuk a világ másik arcát
Mivel a szot-üdülő már régen megtelt, máshova kellett menni már
Jött az ötlet, irány a Tátra, Pozsony és Prága minket vár
1986 Video (MV)
Crescendo - 1986 Lyrics
We currently do not have these lyrics.
If you would like to submit them, please use the form below.
We currently do not have these lyrics.
If you would like to submit them, please use the form below.
1986-ban még gyerekek voltunk és minden más volt
Mindenki tudta még, hogy ki az ellenség és mindenki máshogy táncolt
Akkor még biztosra vettük, hogy valakik leszünk
Valahová tartozunk, és megyünk
Tudtuk, mert megtanították nekünk
Hogy aki nincs ellenünk, az velünk
Utoljára teltház a Népstadionban, 3:0 a Magyar -Brazil
És ebben az évben megtanultuk azt is, hogy hol van a térképen Csernobil
És egy kék nyakkendőt kötöttek a nyakam köré, de én már akkor sem hittem el
Hogy a tanító néni mindig igazat mond és a kisdobos tényleg nem szemetel
Én akkor is úttörővasutas leszek, mosolyogva szolgálom hazám
Megfogadtam azon az évnyitón ott a Vörösmarty mozi nagyszínpadán
Mivel a szot-üdülő már régen megtelt, máshova kellett menni már
Jött az ötlet, irány a Tátra, Pozsony és Prága minket vár
Ülünk a dácsiába de tudjuk hiába nem érünk soha már Csehszlovákiába
Sok pofont kaptam, de keveset adtam még 1986-ban
Mégis oly szép volt talán csak mert rég volt a villamos sárga, a buszjegy meg kék volt
Boldogabban, az iskolapadban, még 1986-ban
1986-ban még gyerekek voltunk és annyi mindent reméltünk
Donald rágót rágtunk és a villamoson jegy nélkül se féltünk
Május elsején még felvonultunk, de siklóval is mehettünk a várba
A Haley-üstökös felbukkanását még csak ötmilliárd ember látta
Mexikóban végkép kihalt a láng, 6 gól és 1 katasztrófa
Csak a remény tartja még bennünk a lelket, hogy Göd-alsón születik az új Maradona
Februárban megjött a hír: fenn van biztonságban a MIR
A seregről mesélt a Status Quo és a Petőfin szólt még az Alphaville
November 7.-e tiszteletére átrajzoltuk a matek órát
Volt, aki nagyon jól rajzolt Lenint, de volt, aki jobban tudott Aurórát
1986-ban a trapéznadrág még a szekrényben pihent
A márványfarmer volt az igazán menő, de a Tisza cipő a divatból már kiment
De hogy mindig emlékezzünk a múltra, hogy mennyi minden más lett azóta
Egy ország kedvence maradt az Ultra, a túró rudi meg a traubi szóda
És a vasfüggöny mentén 2 nagy ország életre-halálra vívta harcát
Mi Bécsben a Maria Hilfer Strasse-n megláttuk a világ másik arcát
Mivel a szot-üdülő már régen megtelt, máshova kellett menni már
Jött az ötlet, irány a Tátra, Pozsony és Prága minket vár
Mindenki tudta még, hogy ki az ellenség és mindenki máshogy táncolt
Akkor még biztosra vettük, hogy valakik leszünk
Valahová tartozunk, és megyünk
Tudtuk, mert megtanították nekünk
Hogy aki nincs ellenünk, az velünk
Utoljára teltház a Népstadionban, 3:0 a Magyar -Brazil
És ebben az évben megtanultuk azt is, hogy hol van a térképen Csernobil
És egy kék nyakkendőt kötöttek a nyakam köré, de én már akkor sem hittem el
Hogy a tanító néni mindig igazat mond és a kisdobos tényleg nem szemetel
Én akkor is úttörővasutas leszek, mosolyogva szolgálom hazám
Megfogadtam azon az évnyitón ott a Vörösmarty mozi nagyszínpadán
Mivel a szot-üdülő már régen megtelt, máshova kellett menni már
Jött az ötlet, irány a Tátra, Pozsony és Prága minket vár
Ülünk a dácsiába de tudjuk hiába nem érünk soha már Csehszlovákiába
Sok pofont kaptam, de keveset adtam még 1986-ban
Mégis oly szép volt talán csak mert rég volt a villamos sárga, a buszjegy meg kék volt
Boldogabban, az iskolapadban, még 1986-ban
1986-ban még gyerekek voltunk és annyi mindent reméltünk
Donald rágót rágtunk és a villamoson jegy nélkül se féltünk
Május elsején még felvonultunk, de siklóval is mehettünk a várba
A Haley-üstökös felbukkanását még csak ötmilliárd ember látta
Mexikóban végkép kihalt a láng, 6 gól és 1 katasztrófa
Csak a remény tartja még bennünk a lelket, hogy Göd-alsón születik az új Maradona
Februárban megjött a hír: fenn van biztonságban a MIR
A seregről mesélt a Status Quo és a Petőfin szólt még az Alphaville
November 7.-e tiszteletére átrajzoltuk a matek órát
Volt, aki nagyon jól rajzolt Lenint, de volt, aki jobban tudott Aurórát
1986-ban a trapéznadrág még a szekrényben pihent
A márványfarmer volt az igazán menő, de a Tisza cipő a divatból már kiment
De hogy mindig emlékezzünk a múltra, hogy mennyi minden más lett azóta
Egy ország kedvence maradt az Ultra, a túró rudi meg a traubi szóda
És a vasfüggöny mentén 2 nagy ország életre-halálra vívta harcát
Mi Bécsben a Maria Hilfer Strasse-n megláttuk a világ másik arcát
Mivel a szot-üdülő már régen megtelt, máshova kellett menni már
Jött az ötlet, irány a Tátra, Pozsony és Prága minket vár
Writer: Áron László, Mihály Dunai
Copyright: Lyrics © O/B/O DistroKid
Copyright: Lyrics © O/B/O DistroKid