A holdra lépek, visszanézek
Felhők írják a földre az arcodat
Tompa fényben, súlytalanságban
Remegve várom, hogy lesz-e ma alkonyat
Óriás, óriáskerék
Óriáskerékbe törtél
Fémíz a számban, a poros tájban
Gyűrött fekete-fehér fotó lettél
Vissza ne várj, oda nem visz az űrhajó
A szívem nem játék, csak egy törött üveggolyó
Egy vitrinben állok, körben porcelánok
Te messze ragyogsz, én meg itt maradtam
Egy üvegpalotában, sejtem csak, hogy nyár van
Földrengésre várok mozdulatlan