Először is szeretném azzal kezdeni hogy sajnálom
Hogy végig kell nézned a boldogtalanságom
Hogy végig kell nézned hogy önmagam nem találom
Hogy végig kell nézned minden egyes bukásom
Tengermély sóhaj
Az életem romokban
Hogy valaha ilyen mélyre jutok
Soha nem gondoltam
Mindenki szótlan
Senki sem tudja
Ugyan azok a körök
Újra és újra
A vidámság az arcomon az csak a látszat
A lelkemet emészti a prikézsia és a bánat
A szememben láthatod az igazi fájdalmat
Nem tudom a boldogság miért ilyen sokáig várat
Nem értik hogyha mindenem megvan
Akkor hogy lehetek mégis boldogtalan
Ezt én se értem amúgy
Köszönöm szépen hogyha gondoltál rám
Köszönöm szépen hogyha ott voltál
Köszönöm szépen hogyha támogattál
A jó isten majd mindent meghálál
Legalábbis ezt mondják
Közben meg évek óta a piroson se megyek át
És cserébe mégiscsak a prikézsia jár
Hát akkor most kérdem én hogy van ez?
Verte meg a gyász
Na mindegy
Pusztuljon el a világ csak baj ne legyen
Sokszor gondolok rá hogy még itt lehetnél velem
Hogy akkor nem kéne minden egyes nap térdelnem
Hogy akkor lenne még talán az életemben értelem
Hogy miért mentél el azt lehetetlen megértenem
Mióta elmentél minden olyan színtelen
Mióta elmentél folyton csak kérdezek
Mióta elmentél minden olyan reménytelen
Minden olyan esélytelen minden olyan értelmetlen
Minden egyes nap gondolok még rád
Nem felejtettelek el de az emléked már elég halvány
Nagyon remélem hogy visszatalálsz
Kérlek siess mert nem bírom már
Nagyon nagyon hiányzol boldogság
Úszok a gondokban van jó pár nem látok ki
A legrosszabb napjaimon a jó isten magához hív
De nem megyek maradok még van még dolgom itt
Csak azt nem sikerült sajnos kitalálni még hogy mi
