Kint allok az utca kövén,
varok egy ujabb reményre,
de nincs, aki dob egy jó szót felém.
Azt sem tudom, hogy merre tovabb,
hangom sincs, olyan sulyos az élet,
almatlanul a semmibe nézek.
Felnõttem, de hangom kevés,
felnõttek a gyermeki almok.
Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?
Ahogy futok a sorsom utan,
ahogy vagyom egy megértõ kézre,
a lét peremén nincs, aki var!
Nem hianyzom senkinek én,
ugy örülnék csaladnak, fénynek,
de naponta lenéz az unott vilag!
Nem tudom, hogy merre tovabb,
hangom sincs, olyan sulyos az élet,
almatlanul a semmibe nézek.
Felnõttem, de hangom kevés,
felnõttek a gyermeki almok.
Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?!
Latod, mennyire félek,
elégtek az almok!
ujra egy csavargó szél visz tovabb.