És szoknyád szagát
Is akarom tőled
S te csókolsz, ütsz és sohase vársz
Hogy tisztulhatna meg
Hát a szerelmem,
Ha látlak, hallak, hogy szólsz
És hogy
Állsz
Nézd, fáj a homlokom
Az ütközéstől
És fáj, hogy elmulik
Ez a fájás,
Mert bomlott melled varként rátapad
S elfordult szemmel
Hiába tépem róla,
Ne félj,
Nem gyógyul,
Csak tovább szakad
S hiába bánkódsz,
Az igazak lehelte felhő
Nem segít a te könnyeiden
Az én szememmel kell kisírnod mindent,
Hogy érted el ne pusztuljon
Szivem!
S hiába bánkódsz,
Az igazak lehelte felhő
Nem segít a te könnyeiden
Az én szememmel kell kisírnod mindent,
Hogy érted el ne pusztuljon
Szivem!
Az én szememmel kell kisírnod mindent,
Hogy érted el ne pusztuljon
Szivem!