Százszor játszott némafilmben üvöltesz velem
Csak a szádról olvasom, de már annyira ismerem.
Eltűnő érzelmek helyén egy sötét, mély verem.
Más nem maradt belőled, de jó lesz az nekem.
Az óra folyton körbe jár, én pedig késve érkezem,
Nem őrzöm álmaid ma már - ezt én így rég nem élvezem.
Megjátszott érzelmek falán nem gyógyul minden sebhely,
Bizalmam hattyúdalán nem lesz többé rejtekhely.
És most előtted állok újra, mi történt veled?
Száműztél rég a hátsó sorba, csak a balhé kell neked.
Kínomban a falat kapartam, minden esete féktelen,
Melletted árva maradtam, ez a perc is végtelen.
Az óra folyton körbe jár, én pedig késve érkezem,
Nem őrzöm álmaid ma már - ezt én így rég nem élvezem.
Megjátszott érzelmek falán nem gyógyul minden sebhely,
Bizalmam hattyúdalán nem lesz többé rejtekhely.
Azt mondd el, mégis mit vársz tőlem?
Hány darab kell belőlem?
Mennyi évünk veszett kárba,
Mit dobhatnánk a sárba...
De én már nem hiszek,
Egy a vágy is keserű és rideg.
Egy szertefoszlott kép...
Az óra folyton körbe jár, én pedig késve érkezem,
Nem őrzöm álmaid ma már - ezt én így rég nem élvezem.
Megjátszott érzelmek falán nem gyógyul minden sebhely,
Bizalmam hattyúdalán nem lesz többé rejtekhely.
Nem lesz már, nem lesz már
Nem lesz már többé rejtekhely
Nem lesz már, nem lesz már,
Soha többé nem játszol velem!
De én már régen nem hiszek,
Egy a vágy is keserű és rideg.
Egy szertefoszlott kép,
Ahol túl sötét az éj...